Hazugság!

Sziasztok! Na itt is van a #2. rész. Jó olvasást, és remélem tetszik

#2

*Honey szemszöge*

Oli és én éppen öltöztünk ami abból állt hogy a szekrényemből kidobálja a ruháimat  szoknya  után kutatva, pedig meg mondtam neki hogy nincs vagyis van egy, de azt elrejtettem.

-És bingó!-kiáltót fel hirtelen amitől megijedtem.

-De nekem nincs is szoknyám.-ugrottam fel a szekrényemhez de Olinak sajnos igaza volt mert ott volt a kezében és felém tartotta.

-Nem húzom fel.-ellenkeztem és eltartottam magamtól a szoknyát.

-De légyszike még nem láttalak szoknyában soha.-mondta ekkor mintha kést szúrtak  volna a szívembe .

-De igen az első randinkon volt rajtam, csak miattad vettem a szoknyát.-suttogtam magam elé meredve.Erős voltam így nem engedtem meg hogy most nevessen rajtam mert ez miatt sírok, nem is akarom hogy sírni lásson ráadásnak Oli még soha nem látott sírni. Oli úgy ismer hogy egy erős lány vagyok nem pedig egy síros, igazából nem is ismeri az igazi énem...

-Honey én...-nem tudta befejezni mert csipogni kezdet a telefonja , elővette azt a zsebéből majd felnyitotta a gombzárat. Igazából nem érdekelt hogy mit csinál leültem az ágyamra és néztem a földet.

-Sajnálom Honey hogy elfelejtettem...-mondta pár perc múlva, mire felnéztem rá.-De most mennem kell.-folytatta a beszédét, felugrottam az ágyról, majd elé álltam.

-De miért kell menned?-kérdeztem tőle kiskutyaszemeket meresztve.

-Sajnálom, ömm....anyu írt hogy menjek haza mert...mert elütőtték a kutyánkat Masnit.-a szavakat szinte dadogva mondta ki. Elfutott mellettem, de nem engedtem elmenni hazudott tudom....Az ajtóban kaptam el hála Niallnek mert éppen most jött lehet Harry miatt na mindegy is.

-Oli állj meg!-kiabáltam neki mire megtorpant így utolértem mivel nem akart meg fordulni így elé mentem és úgy néztem vele farkasszemet.

-Hazudsz.-csak ennyit tudtam kinyögni többet nem mert a szívem összeszorult mivel nem ez az első eset.

-Miből gondolod kicsim?-kérdezte, és megfogta a kezem de én kirántottam  az Ő kezei közül.

-Nincs is kutyátok....

-Hát most már nincs is.-vágót a szavamba ekkor megint csipogni kezdet a telefonja kivette a zsebéből. Erőt vettem magamon, és elvettem tőle.

-Honey ad vissza most!-kiabálta de én csak futottam a telefonnal a kezemben. Gyorsan befutottam a házba de Oli gyorsabb volt nálam így  utol ért de nem hagytam neki hogy ki vegye a kezemből.

-Honey ne!-kiabálta rám  Oli. Igen ilyenkor kell meg bánni amit tett , de nem érdekelt kíváncsi vagyok rá hogy mit rejteget ennyire előlem. A sorok között  a szemem cikázott és szikrákat sort, a könnyeim is előjöttek persze. Nem akartam hinni a saját  szememnek Oli megcsalt nem akarom elhinni. meg fordulok és pontosan Oli van előttem és kikapta a kezemből a telefonját, és a kezét emelte. Nem akartam tudni mire készül de persze hogy az történt amitől én féltem pofon vágót az arcomat égette az érintése a földre estem de nem engedem magam most nem. Nem fogja azt látni hogy össze törtem. Mert ennyi volt elegem van, eddig is  hazudót nekem de  soha nem bántót .Most akkor  még is mi történt hogy ez változott? A könnyeim persze elő jöttek. De felálltam, mert mindig felálltam eddig és nem fog pont Ő padlóra küldeni.
-Mi történt? Eddig nem ilyen voltál.-kérdeztem Tőle mikor felegyenesedtem. Látszott rajta hogy meglepődött rajtam.
-Igen felálltam.-mondtam még hozzá és felhúztam az orrom, megint emelte a kezét de eltakartam az arcom mert féltem....De mivel semmit nem éreztem így ellő bújtam "rejtek helyemről" kicsit meghökkentem mikor azt láttam hogy Harry éppen ki paterolja Olit.

-Várj még valamit:-mondta Oli és megfordult de Harry a kezét el nem engedte.
-A csajok számomra csak játékok mint ahogy te is az voltál.-mondta, erre teljesen össze zuhantam. A földre rogytam mert ez a mondat volt az amitől legjobban féltem.
-Honey. Oli nem szeretett igazán soha.-jött oda hozzám Harry és próbált nyugtatni meg kell hogy hagyjam nagyon bénán csinálta.
-De igen szeretet, tudom. De én is Őt csak...-itt nem tudtam folytatni mert akkor be kéne vallanom azt is hogy én már nem szeretem Őt igazán. De én  azt nem szeretném mert Harry akkor csak azt mondaná hogy: én meg mondtam, hallgass rám és majd én szerzek neked pasit. Ami azért vajunk csak be furcsa lenne, legjobban akkor ha sikerülne is neki.
-Mi csak? Már nem szereted Őt igazán, igaz?-kérdezte, miközben leült mellém,és az ölébe húzót. Bólintottam egy aprót és felsóhajtottam.
-Igen de ez még akkor is fáj.-szóltam suttogva .
-Mert egy ilyen fiút senki sem érdemel meg, és nem te érdemled meg Őt, Ő nem érdemel meg Téged.-suttogta Harry a fülembe.Harry jelenléte és szavai teljesen megnyugtattak. Ebben a házban csak is Harry ismer teljesen.
-Harry most hívott....Upsz megzavartam valamit?-kérdezte egy hang ami egyre lejjebb jött a lépcsőn mind a ketten rá kaptuk a tekintetünket és megláttuk Niallt.
-Nem semmit csak egy testvéri pillanattót.-szólaltam meg. Furcsa mert Niall jelenéltélben mindig mosolygok és ez most is így volt.
-Én inkább megyek.-mondtam és felálltam. Harry is követte a példámat.
-Meg leszel?-kérdezte Harry. Ez olyan fura volt mert mintha már át éltem volna ezt az egészet hogy ezt kérdezi. Egy aprót bólitóttam hogy "igen". Majd felmentem az emeletre, de éppen csak hogy felértem halottam ahogy elkezdenek beszélgetni elsőnek Niall hangját hallottam meg.
-Megint?-kérdezte meg.Hangja most erősen és dühösen csenget nem olyan volt mint általában.
-Igen.-sóhajtott egy nagyot Harry. Nekem ennyi elég is volt. Be mentem a szobámba amúgy sem vagyok az a hú de nagy leselkedő vagy mi. Mikor bementem az ágyamba dőltem  a takaróm alá bújtam. És eldöntöttem innen már nem jövök ki...